Mostanában nagy kedvet érzek a festéshez 😂, persze megközelítőleg sem olyan tehetséggel, mint amilyen a lányomnak van.
Iskolás korom óta szinte nem is festettem - ami nem most volt -, csak pár éve egy kis tempera képet, papírra. Nem tudok, de szívesen foglalkozok vele, és örömet ad.
Iskolás korom óta szinte nem is festettem - ami nem most volt -, csak pár éve egy kis tempera képet, papírra. Nem tudok, de szívesen foglalkozok vele, és örömet ad.
Úgyhogy még nagyon sokat kell / kellene gyakorolnom, hogy olyat tudjak alkotni, amivel meg is vagyok elégedve.
Még tavaly vettünk egy egyszerű, 12 darabos akril festékkészletet, amivel próbálkozok... ez a kettő készült el eddig. A téli táj lehetne egy napfelkelte, a másik pedig egy naplemente....
Nem akartam papírra festeni, és drága kasírozott, illetve feszített vásznat sem akartam venni, és azon gyakorolni.
Gondoltam egy nagyot, mi lenne ha én csinálnám magamnak a "kasírozott" vásznat is. Az első képemet (itt az alsó) egy hullámkarton papír felhasználásával 😁, meg is látszik rajta, hogy eléggé gagyi.
A másodikat már egy jobb minőségű, erős kartonra készítettem. Mindkettőre lepedővásznat feszítettem és ragasztottam rá. A ragasztóm sem volt akármilyen 😆, vízből és lisztből főzött, magyarul csiriz. Az interneten bukkantam rá erre a módszerre, házi festővászon készítésénél.
2 dl vízben el kell keverni 3 púpozott kiskanál lisztet, majd mérsékelt tűzön híg puding sűrűségűre főzni. Amint kihűlt, használható.
Ebből vittem fel egy nagyobb ecsettel a kartonra, majd ráfeszítettem a vásznat, körben a négy oldalánál kb. 2-2 ujjnyit visszahajtottam a hátoldalára, azt is ragasztva. Ezután a vásznat az előlapon is vékony rétegben átkentem a csirizzel, mert az első képem festésekor azt tapasztaltam, hogy a kezeletlen vászon beszívta, vagyis "elnyelte" a festék élénk színeit.
Még az 1990-es évek elején ment a TV-ben Bob Ross festés-oktatása, ami nekünk nagyon tetszett. A lányom több képet meg is festett a műsor alapján, nagyon szép eredménnyel, fent is vannak belőlük itt a blogomon.
Bob Rossnak most is nagyon sok festménye fent van az interneten, az egész kép megfestését végig mutatják videón is. Ezeket nézve próbálok én is festeni, ami természetesen egészen másmilyen lesz, hiába lesem el a festészet fortélyait.....
És még annyit, hogy mindkét képet bal kézzel festettem! Ugyanis 90%-ig balkezes vagyok, a jobb kezemmel csak írok (sajnos kiskoromban "átneveltek", pedig milyen jó lenne bal kézzel írni!), és gyerekkoromban az iskolában ha kellett rajzolni, festeni, a ceruza és az ecset is a jobb kezemben volt. Ezen kívül a levest is jobb kézzel kanalazom, de minden mást bal kézzel csinálok.
Most, mikor az első képet festettem, 15-20 perc után vettem csak észre, hogy a bal kezemben tartom az ecsetet. Akkor már így folytattam. Nagyon jó érzés volt 😊!
Gondoltam egy nagyot, mi lenne ha én csinálnám magamnak a "kasírozott" vásznat is. Az első képemet (itt az alsó) egy hullámkarton papír felhasználásával 😁, meg is látszik rajta, hogy eléggé gagyi.
A másodikat már egy jobb minőségű, erős kartonra készítettem. Mindkettőre lepedővásznat feszítettem és ragasztottam rá. A ragasztóm sem volt akármilyen 😆, vízből és lisztből főzött, magyarul csiriz. Az interneten bukkantam rá erre a módszerre, házi festővászon készítésénél.
2 dl vízben el kell keverni 3 púpozott kiskanál lisztet, majd mérsékelt tűzön híg puding sűrűségűre főzni. Amint kihűlt, használható.
Ebből vittem fel egy nagyobb ecsettel a kartonra, majd ráfeszítettem a vásznat, körben a négy oldalánál kb. 2-2 ujjnyit visszahajtottam a hátoldalára, azt is ragasztva. Ezután a vásznat az előlapon is vékony rétegben átkentem a csirizzel, mert az első képem festésekor azt tapasztaltam, hogy a kezeletlen vászon beszívta, vagyis "elnyelte" a festék élénk színeit.
Még az 1990-es évek elején ment a TV-ben Bob Ross festés-oktatása, ami nekünk nagyon tetszett. A lányom több képet meg is festett a műsor alapján, nagyon szép eredménnyel, fent is vannak belőlük itt a blogomon.
Bob Rossnak most is nagyon sok festménye fent van az interneten, az egész kép megfestését végig mutatják videón is. Ezeket nézve próbálok én is festeni, ami természetesen egészen másmilyen lesz, hiába lesem el a festészet fortélyait.....
És még annyit, hogy mindkét képet bal kézzel festettem! Ugyanis 90%-ig balkezes vagyok, a jobb kezemmel csak írok (sajnos kiskoromban "átneveltek", pedig milyen jó lenne bal kézzel írni!), és gyerekkoromban az iskolában ha kellett rajzolni, festeni, a ceruza és az ecset is a jobb kezemben volt. Ezen kívül a levest is jobb kézzel kanalazom, de minden mást bal kézzel csinálok.
Most, mikor az első képet festettem, 15-20 perc után vettem csak észre, hogy a bal kezemben tartom az ecsetet. Akkor már így folytattam. Nagyon jó érzés volt 😊!
De hát a legnagyobb festők is balkezesek voltak: Leonardo, Raffaello, Michelangelo, van Gogh, Rembrandt....akkor én is nyugodt szívvel festhetek bal kézzel 😉
Mindkét kép 19x14 cm.
Csodás mindkét festményed csak így tovább ! Tudod mit hiányolok, a nagy festők az alkotásukra ráteszik a szignójukat azzal védik, ezeken a képeken nem látom pedig megérdemelnék. Érdemes vele foglalkoznod mert tehetséges vagy.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Éva a kedves és biztató szavaidat! Utólag én is gondoltam a szignóra, de aztán lemaradt róluk, de még pótolhatom 😊.
TörlésÁmulok és bámulok !!! Mind a két kép nagyon teszik, tán az első jobban - de a legszenzációsabb, ahogy leírtad a trükköket, miképp is lehet "egyszerű" módon nagyszerű darabokhoz, festő-alapanyaghoz jutni. Ez nagyon tetszett, lehet csak a móka kedvéért még egyszer én is kipróbálom. Festéshez ugyan nem érzek türelmet meg tán tehetségem sincs - de ez a két kép, a megalkotás leírásával együtt nekem nagyon tetszett ! Gratulálok !!! Várom a következőket.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Mari! Nekem is az első (amit másodszorra festettem 😊) tetszik jobban. Türelmem megvan hozzá, de különösen nagy tehetségem, de talán még kicsi sincs hozzá, de örömmel próbálkozok.
TörlésHa lesz következő, felteszem majd azt is.
És ha kedvet érzel hozzá, próbáld ki te is a festést! 😊